Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharcról

 

1956. Sokaknak csak egy évszám, de nekünk, magyaroknak annál sokkal több!

Egy európai kis ország, a szétszakított magyar nemzet 20. századi történelme soha nem feledhető szabadságküzdelmének legtömörebb összefoglalója. Négy szám egymás mögött, s minden benne! 1956 októbere–decembere a legnemesebb szabadságeszmény remélt megvalósulásának ideje. Egy kommunista diktatúrába kényszerített ország népének szembefordulása a hatalmon lévőkkel és a megszállókkal.
Sokan és sokféleképp emlékeznek ’56-ra. Sokan és sokféleképp minősítik a történéseket. Népfelkelés, forradalom, szabadságharc? Egy háromlépcsős történet, amely a világ közvéleményének a figyelmét – sajnos csak kis időre – egy kis nemzetre irányította. Arra a nemzetre, amely önerejéből próbálta meg lerázni magáról, a mások néma asszisztálása mellett rárakott rabbilincset.
Sok ezren, majd sok tíz- és százezren kiáltották hangosan: „Ruszkik, haza!” S ez lett a mindenki számára elfogadható közös nevező. A hatvannégy esztendővel ezelőtti őszi napok fergeteges forgatagában talán ez volt az egyetlen kívánság/követelés, amivel szinte kivétel nélkül mindenki egyetértett az országban. Parasztok és munkások, diákok és katonák, bolti eladók, postások, vasutasok, tanárok…
Ma még itt vannak közöttünk azok, akik megélték és átélték a felemelő napokat, és itt vannak velünk lélekben – és remélem sokak szívében – azok, akik életüket adták a magyar szabadságért, egy reménybeli demokratikus Magyarországért. Fontos, hogy a nemzet emlékezetéből ne essenek ki, megmaradjanak hőseink.
Mintegy három és fél évtized szükségeltetett ahhoz, hogy 1956 ismét csillag lehessen, utat/irányt mutató és adó. Ilyen nagybetűs történet 1956. S hogy az is maradjon, azért sokat kell még tennünk. Emlékezni hőseire, emlékeztetni magunkat és másokat a történtekre, megőrizni szellemiségét.
Ünnepi műsorával ennek állított emléket iskolánk 8.a osztálya.

Regősné Korondi Csilla testnevelő és Császár Zsoltné osztályfőnök
(Forrás: Magyar Hírlap/Szakály Sándor)